- A közönség szemében a hírműsor vezetése a legnagyobb presztízsű munka a televíziózásban, de vajon mennyire kreatív?
- Nehéz kérdés. A presztízsről szólva először, komolyan nem tudom, hogy valóban ezt tartják-e a leginkább elismert munkának.
- Mindenesetre egy csatornát néhány showműsoron kívül a híradó műsorvezetőiről azonosítanak be legkönnyebben.
- Igen, azt hiszem, ez valóban jellemző Magyarországra. Egy német RTL-t nem feltétlenül a hírműsor vezetőiről tudnak beazonosítani. Úgy látom, hogy a miénk egy híréhes ország, tizenöt éve ugyanis minden változik körülöttünk, előtte negyven évig pedig szinte konstans volt a helyzet. Most is hatalmas változás előtt állunk: az EU csatlakozás, az euro majdani bevezetése csak tovább fokozzák a hírek iránti hatalmas igényt. Ennek megfelelően kell hogy legyen alapos és hiteles tájékoztatás. Egy híradónak akkor van presztízse a közéleti helyzetben, ha megfelel ezen elvárásnak. Ha viszont nem, akkor oda a presztízs – függetlenül attól, hogy ki a műsorvezető.
- Ezek szerint a műsorvezetőnek nincs is hitelteremtő vagy hitelfenntartó szerepe?
- Természetesen van, de csak akkor, ha ezt kellő ideig megalapozta. Persze ez az alapozó időszak jelen esetben nem több öt-tíz évnél, hiszen azt látnunk kell, hogy a híradó műsorvezetői a fiatalabb generációhoz tartoznak. Róluk ugyanis nem lehet azt mondani, hogy lejáratták magukat az előző rendszerben, hogy már egy olyan tájékoztatásban is a nevüket adták, amelyre a kompromisszum, a megalkuvás, a szolgalelkűség volt a jellemző. Bár nem valószínű, hogy a műsorvezetők személyükben felelőssé tehetőek ezért. Ennyit a presztízsről. A kreativitást illetően pedig hiszem, hogy a munkám kreatív.
- Mennyivel több az ön feladata a hírek felolvasásánál?
- Annyival, hogy a hírekkel kelek és azokkal fekszem. Ez nem azt jelenti, hogy napi huszonhárom órában hírcsatornákat nézek, de a hírérzékenység létfontosságú az én szakmámban. Kíváncsiság, érdeklődés, elemző képesség - ezek mind elengedhetetlen tulajdonságok egy híradósnál. Át kell látnunk a folyamatokat. Ehhez pedig nem elég csupán egy szerepet eljátszani, de egy személyiség, egy egész ember szükséges.
- Ez azt jelenti, hogy beleszólása van a szerkesztésbe?
- Ha egy szerkesztőség nyitott, gondos, alapos és a tájékoztatás a missziója, akkor a működésébe bevonja a műsorvezetőjét is. Van ilyen eset, és van olyan is, hogy ez nem így zajlik. Az MTV-nél az „ilyen” eset a jellemző. A szövegeimet is magam írom.
- Olyan ember benyomását kelti, mint aki nem szeret beleülni egy helyzetbe, mintha mindig a továbblépésen, a fejlődésen gondolkozna.
- Mindig gondolkodom rajta, bár az egyes állomásaim nem néhány hónapra szólnak. A Magyar Televízióhoz azért jöttem, mert úgy érzem, hogy abban a világban, amelyben most élünk, sokkal alaposabb információ kell az embereknek, és ezt nem adja meg a kereskedelmi televíziózás hírműsora. Viszont hiába adja meg a közszolgálati televízió híradója, ha ezt nem nézik. Ám ha az ember az arcával, a megteremtett hitelével ehhez hozzátesz, akkor megtörténik az, hogy a híradó félmilliós nézőtábora másfél millióra duzzad. Tehát naponta egy millióval többen tájékozódnak egy olyan forrásból, ami hiteles és kiegyensúlyozott. A kereskedelmi szférában mindennap előállítottunk egy franchise-terméket – annak is volt nézője bőven -, de nem szolgálta azt a célt, hogy a néző jobban megismerje a világot.
- Akkor és ott viszont volt lehetősége kérdezni.
- Én most is kérdezek, utánajárok, megszerzem az információt, telefonálok, tárgyalok, csak ez most nem látszik. De ma sem engedhetem meg magamnak, hogy csak a hírügynökségekre hagyatkozzam.
- Egész nap információkkal dolgozik. Mennyire befolyásolják a mindennapjait, a hangulatát a hírek?
- Nagyon erősen. Természetesen én is alkotok véleményt, de mindez nem jelenhet meg a képernyőn. Sokszor nagyon nehezen tudom leplezni, milyen mérhetetlenül bosszant az emberi butaság. Nyilvánvaló, hogy vannak politikai szimpátiáim, és mint választópolgár négyévente ki is nyilvánítom a véleményem. A hírek természetesen megérintenek, talán közelebbről is mint azokat, akikre nem zúdulnak ilyen mennyiségben. Különösen a nagy nemzetközi történések foglalkoztatnak. Mire ez a lap megjelenik, lehet, hogy újabb háború kezdődik a világban. Talán mondanom sem kell, de nem szeretném, ha a nagy vallási törésvonalak mentén konfliktusok törnének ki, mert ez beláthatatlan következményekkel járna. Lehet, hogy az amerikai villámgépezet lezárna egy háborút három hét alatt és újra felosztaná a világot, de mi lenne ennek a kihatása harminc év múlva? Nagyon félek a következményektől, egy esetleges világégéstől.
- Ezek a félelmek talán még a személyes szorongásoknál is nagyobbak, hiszen nem tudjuk befolyásolni a történéseket. Képes bármikor is szabadulni ezektől a feszültségektől?
- Látja, most is erről beszélünk, ezt nem tudom csak úgy magam mögött hagyni. Úgy érzem, hogy miközben az ember utódokat nemz, neveli őket, vigyáz, hogy ne essenek le a fáról vagy ne szaladjanak ki az útra, azt készíti elő, hogy nekik jobb legyen, és eltölt ezzel ötven évet, bármikor jöhet egy világégés, ami mindent megváltoztat. Már csak ilyen önző szempontból is hatnak rám a világ történései.
- Gyerekekről szólván: a lánya tizenöt, a fia két és fél éves. Tanult az elkövetett hibáiból, másképp neveli Marcit, mint Dorottyát nevelte?
- A döntő különbség az, hogy a fiammal van időm együtt lenni. Amikor a lányom kicsi volt, olyan kezdő voltam, aki mindig a tűz közelében akart lenni. Ma már tudom, hogy nem kell mindenütt jelen lenni ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt elérjem.
- Ha összehasonlítja magát a tíz évvel ezelőtti Pálffy Istvánnal, ez a legdöntőbb különbség?
- Ez a lényeg, de ez a változás összefüggésben van azzal is, hogy milyen világban éltünk tizenöt évvel ezelőtt és milyenben most. Akkor nem lehetett előre végiggondolni néhány évet, nem voltak kilátások. Azt sem tudtuk, milyen lesz demokráciában élni, mint ahogyan azt sem, hogy ez a világrend stabilizálódik-e vagy éppen kialakulnak-e polgárháborús konfliktusok, mint tőlünk délebbre.
- A mai gondolkodásával is ugyanúgy részese szeretne lenni a eseményeknek, mint akkor?
- Azt szokták mondani Hérakleitoszt idézve, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, és ezt leginkább úgy értik, hogy a folyó sosem ugyanaz, mint fél perccel korábban volt. De arra csak ritkán gondolunk, hogy az ember is változik két lépés közt. A mondás bölcseletének a lényege az, hogy nem csak a folyó, a körülményeink változnak, hanem mi is. Tehát én sem vagyok ugyanolyan, mint tíz éve, mint öt éve, mint tegnap voltam. Lehet, hogy ma másképp cselekszem, mint a múlt héten tettem volna.
- Szereti pontosan eltervezni a következő lépését, öt évét, tíz évét?
- Ma már legalább három verziót dolgozok ki a szakmai jövőmre vonatkozóan. Hogy példát mondjak a jelenlegi lehetőségekre: elmehetnék az unió médiabizottsága mellé tanácsadónak, folytathatnám a közszolgálati televízióban vagy indíthatnék vállalkozást a digitális televíziózással kapcsolatban. Öt éven belül létrejön kétszáz tévé, és a tájékoztatás ugyanolyan fontos lesz az EU-csatlakozás után, mint előtte. Ezek a területek konkrétan foglalkoztatnak, és ezeken kívül is van olyan munka, a tanácsadás, ami a szakmai jelenemet érinti. De ma már gondosabb is vagyok a tíz-tizenöt évvel ezelőtti gondolkodásomnál, hiszen most a menekülési útvonalat is megtervezem. Eddig mindig csak előre mentem, és ha valami megállított, akkor kellett elgondolkoznom, hová bújjak el. Ma már előre kiépítem a mentsváraimat. Sőt, ha beköltözöm egy szállodába, az az első, hogy megkeresem a tűzlépcsőt. Már csak a kisfiam miatt is.
- Melyek azok az értékek, amelyeket Marcinak feltétlenül meg szeretne tanítani?
- Nincs nálam a bölcsek köve, azt szeretném, ha a világtól tanulná a lehető legtöbbet. Ha csak tőlem tanulna, akkor rosszat is tanulna. Így is látni a fogja a türelmetlenségem, a következetlenségem a pitiáner dolgokban, és még sorolhatnám. Arra viszont mindenképpen törekszem, hogy megtanulja, amiben én változatlanul hiszek: lehet becsületesen és tisztességesen dolgozni, pénzt keresni, célokat elérni és gyereket nevelni. Azt is lényegesnek tartom, hogy ne csak tőlem tanuljon. Három éves korától valóban nagyon fontos neki az apamodell, tinédzserkorában pedig emellé egy férfimodellt is fog választani. Az nem mindegy, hogy kit talál meg. Ezért törekszem arra, hogy meglegyenek azok az emberi kapcsolataim, amelyek ilyen modelleket elé tudnak állítani. Sok kamasz azért hagyja ott a családját és menekül esetleg a drogok felé, mert az apamodell már nem érdekli, a környezetében pedig nem talált olyan férfimintát, ami tetszik neki. Ebben a nyitott korszakban van tehát nagy jelentősége, milyen emberekből tud „válogatni”. Éppen azért gyűjtök magam köré olyan barátokat, akikre én is felnézek, hogy ha eljön az ideje Marci találjon magának példát. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte. De lehet, hogy a legtöbb is.