- Ön dolgozott már kereskedelmi csatornánál, jelenleg pedig a közszolgálati televízió munkatársa. Melyik típus áll közelebb Önhöz és miben látja a különbséget?

- A ’90-es évek végére a közszolgálat kiüresedett, átpolitizálódott. A rendszerváltás utáni években, a kereskedelmi televíziózásban voltak lehetőségek, kihívások. A kommercializálódás, a végtelen üzlet és gagyi, a vizuális környezetszennyezés azonban visszairányított a közszolgálathoz. A közszolgálat megújítása, dinamizálása új feladatokat jelölt ki számomra. Sosem a műfaj, hanem a kínálkozó feladatok, kihívások határozzák meg a lépéseimet. A köztévé most már alakul, javul, a következő feladat, az elvileg a rádió. Az amúgy jól működő Magyar Rádió mostanában kezdi megtalálni a nemzeti közszolgálati tartalmat, de még vár rá a vérfrissítés, a megújítás.
 

- A Híradó távolságtartó és hűvös műfaj időnként mégis némi humorral fűszerezi kommentárjait. Kollégái és főnökei hogyan viselik ilyetén “kicsapongásait”?

- Való igaz, hogy a Híradózás nem az önmegvalósításról és szereplésről szól, mindazonáltal, a túlzott gépiesség sem előnyös, mert megöli a műsort. A műsorvezető is ember és kivételes helyzetekben lehet együtt sírni, és együtt nevetni a közönséggel.
 

- Patinás debreceni család sarja, az egyetemet is ott végezte. Milyen a kapcsolata szülővárosával?

- Az egyetemet már Budapesten végeztem. Szoros kötődésem Debrecenhez azonban változatlan. Kósa Lajos Polgármester Úr kezdeményezésre, Debrecen, Európa Kulturális Fővárosa 2010 címért pályázik, melynek médiamunkálataiban, magam is, mint lokálpatrióta veszek majd részt.
 

- Kifogástalan úriember hírében áll. Nehéz úriembernek maradni a hétköznapok Magyarországán 2005-ben?

- Köszönöm szépen, ez jó hír… Bár az úriemberség fogalma is relatív. Nyilvánvalóan küzdelmes és keserves a hétköznapok Magyarországa. Az embernek törekednie kell arra, hogy megőrizze szuverenitását, tartását és az emberségbe vetett hitét. Újra és újra fel kell építenie saját magát. Ha mindez sikerül, akkor az a viselkedésforma, amit számomra az úriemberség takar, már magától fog jönni.
 

- Az illemről és az utazásról írt könyvet. Az utazást is ennyire fontosnak tartja?

- Fontos, hogy megismerjük azt, ahol szűkebb értelemben élünk. Ehhez azért nem kell feltétlenül külföldre rohannunk. Magyarország gyönyörű ország, s megannyi élményt tartogat számunka...
 

- Rengeteget dolgozik és utazik. Jut ideje egyáltalán valami másra? Családra, hobbira?

- Az élet, a család, a munka a hobbi.
 

- Kétszer 222 szót már papírra vetett. Készül a folytatás?

- Természetesen. A háromrészes „222” sorozat utolsó kötete az ünnepekről fog szólni. De az még odébb van, vélhetőleg jövő Karácsonyra készül el. Most egy horvát útikönyvet készítek.
 

- A Magyar Televízió új, olvasást népszerűsítő műsorának egyik műsorvezetője. Önnek melyik mű a Nagy Könyv?

- A Nagy Könyv című műsor végén kiderül majd mi Magyarország nagy könyve. Ez 1 könyvet fog jelenteni. Nekem 100 nagy könyvem van. De a könyvek könyve akkor is Biblia marad. Abban vannak a legjobb történetek...