- Erdélyiek - ezzel győzködött a pallér, amikor arról érdeklődtem, hogy megbízhatók-e az emberei. Az építési vállalkozó bizonygatta, hogy a mesterek be vannak jelentve, fizeti utánuk a társadalombiztosítást, a járulékokat, igaz minimálbéren vannak, ami után nem kell adózni, de amit hazavisznek még így is jóval több pénz, mint amit Romániában megkereshetnének. Egy tucat szaki dolgozott nálam hónapokon át, minőségi munkát végeztek, a kőművesek tetőfedőként, az ácsok asztalosként is megállták a helyüket. Ezt csinálják évek óta és más szándékuk nincsen. Növelik a hazai GDP-t, a tb-rendszer részei, munkahelyi balesetet nem okoztak, betegek nem voltak, nem kerültek egyetlen plusz fillérbe sem. Persze ez nem matematika, csak egy példa, a munkaerőpiacot és a közmegegyezést illusztrálja. Ez látszik sajnos felborulni, kampány, agitálás és hazudozás rúgja föl a status quo-t.

Azt találta mondani a miniszterelnök, hogy a kettős állampolgárságról szóló vita erősebben megosztja a nemzetet, mint a 2002-es választások. Valóban, a magyar árok soha addig nem volt oly mély, mint az utolsó képviselőválasztás idején és azt követően. De már-már javulni látszott a helyzet, minden európai parlamenti csatározás ellenére, mindkét oldal igyekezett temetni a szakadékot, áthidalni a megosztó mélységet, nem mellékesen saját politikai céljainak érdekében. Nagyobb baj az, hogy a kormányfői nyilatkozatnak gyenge az alapja: a már nem közölhető közvélemény-kutatások szerint az igen nagyobb arányban nyerhet vasárnap, mint győzött a bal-liberális blokk két és fél évvel ezelőtt. Vagyis kevésbé osztja meg a magyarokat, mint a napi politika tette.

Aztán az is kiszaladt a kormányfő száján, hogy egy politikus nem hajszolhatja minden ügyben a népszerűséget, ami ugyebár egyébként is a politika szavaztat maximáló logikája ellen szóló gondolatmenet, de ráadásul itt nem is a sok ügy valamelyikéről van szó, hanem annál jóval többről. Olyasmiről, ami nem annyira megosztó, mint a pártpolitika. Éppen arról a nemzeti törésvonalról lehetne elfeledkezni, ami erőteljes jobb és baloldalra tagolta a közélet minden szegmensét. Táborokba tömörítette a művészeket, sportolókat, a közéleti személyiségeket, tudósokat, de még a pékeket, a fodrászokat és a képkeretezőket is. Itt volt a lehetőség, hogy a két gondolkodást egy mozdulattal legalább összeforrasszuk. Az alkalom soha vissza nem tér, a miniszterelnök talán már most nyerte volna meg a soron következő választásokat, hiszen az ellenzék által megkérdőjelezett politikai legitimációt teremtette volna meg saját maga számára, mindkét oldal segítségével.

A kormányfő most kimondta, hogy nem, ami több politikai elemző szerint legalábbis hiba, a puha nem, vagy a gyenge igen is jobb lett volna, mondják, de hát az Emberünk keményfából van faragva, ugyanő mondta, hogy egy országot csak igen-ekre lehet építeni. Kőművesek, ácsok, ilyen fával csak az erdélyiek tudnak jól bánni. Hogy a kormányfői állásfoglalás kampánysértő-e, ezek után már nem is nagyon kérdés, én azonban törvénytisztelő közszolgáltatóként mégsem mondok semmit, viszont ami a szívemen, az a szavazólapon vasárnap.

Az írás megtalálható a http://www.mtv.hu/cikk.php?id=10546 címen is.

Vissza