A hétvégén megint jön a most már egyre inkább megszokott kampánycsend. Még pisszenni is tilos lesz, pedig általában sem kedvez a légkör politikai publicisztikának, az utóbbi három év alatt a hírújságíró jobban tette, ha nem formált semmilyen ügyben sem véleményt, nem hírműsorban természetesen, hanem a véleményformálás szabadságának jegyében.

Ebben a ciklusban - ha nem mindjárt két kétéves időszakról van szó - nem lesz négy év langyos lábvíz. Már a 2002-es választások után azonnal folytatódott a kampány, az ellenzék a szavazatok újraszámlálását követelte, jött az extrém híd-foglalás, majd a jobboldalt kiábrándító önkormányzati választási vereség után megindult a polgári körök szervezése, egy új tömegmozgalom és mozgósítási logisztika alapjainak lerakása. A kormányoldal viszont többet foglalkozott azzal, hogy mit csinál az oppozíció, mint a saját dolgával, így aztán két év alatt ezermilliárd szám vették fel a hitelt, költöttek száznaponta valamire, ami még csak nem is volt ott korábban a választási ígéretek között, ami viszont szerepelt bennük, az jószerével nem teljesült. A folyamatos kampányban elvérzett a kormány, főként annak feje, a koalíciós pártok vereséget szenvedtek az európai parlamenti választáson. Most időközi választások jönnek jobboldali esélyekkel, aztán népszavazás. Ha a mai előrejelzések válnának valóra, nyernének az igenek, de nem lenne elegendő szavazat. Ez a végeredmény pedig ennélfogva továbbra is folyamatos lázban tartaná az országot, az ellenzék győzelemként könyvelné el, nyilván jogosan, de az mégsem lenne elegendő ugye semmire, és még azt is jelezné, hogy legközelebb ismét kegyetlenül szoros lehet a küzdelem másfél év múlva az országgyűlési választásokon.

Szóval szinte konstans kampánycsend van, a véleménynyilvánításnak nem kedveznek az idők. Nem lehet írni a kórház-privatizációról, a magyar állampolgárság megszerzésének egyszerűsített lehetőségéről; nem lehet írni arról, hogy mit hoz a Mikulás a csomagokba, ha a határon túli magyarok kiteszik az ablakokba a csizmáikat. Nem lehet az iraki magyar katonákról, hogy miért kellett volna márciusig maradniuk, ha már Karácsonyra hazajönnek, hogy miért a NATO keretén belül küldünk alakulatot, hogy ki fizesse meg a megemelt gáz árát, a fogyasztó vagy az adózó, hogy mit rejtenek a költségvetés sorai és nemcsak a "főszámok". Mindenhol nem, nem és nem. Holott "nem lehet egy országot >nem<-ekre építeni" - mondta valaki. Na ki? A miniszterelnök, igen.

Az írás megtalálható a http://www.mtv.hu/cikk.php?id=9548 címen is.

Vissza