Arról a 4-ről szólnék, amit szabad. Nem a szólás szabadsága az első, de még csak benne sincs a négyben. (Az amerikai alkotmány persze más tészta.) Esetünkben arról van szó, hogy volt az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség, vagy egyszerűen csak a Közös Piac. Az 1957-ben aláírt Római Szerződéssel alapította Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, az NSZK és Olaszország.

Azzal a céllal hozták létre, hogy az európai népek egyre szorosabb összefogásának alapjait lerakják, és közös cselekvéssel biztosítsák országaik gazdasági és szociális haladását. Ennek során az Európát szétválasztó korlátokat megszüntetik. Az Unióhoz csatlakozók egyetemes célja, hogy népeik élet- és munkakörülményeinek állandó javításán munkálkodjanak. Felismerték, hogy az akadályok elhárítása megkívánja az egyetértésben való előrehaladást a fenntartható gazdasági növekedés, a kiegyensúlyozott kereskedelem és a tisztességes verseny érdekében. Törekszenek arra, hogy népeik gazdaságait egyesítsék és azok harmonikus fejlődését előmozdítsák. Cél továbbá, hogy az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú régiók elmaradottságát csökkentsék. A részes államok gazdasági erejük összefogásával megvédik és megszilárdítják a demokráciát és a szabadságot.

Ez eddig a hivatalos szöveg, ilyen frázisok vannak az új európai alkotmányban is.

Az egyezmény leglényegesebb eleme tehát az ún. négy szabadság elvének meghatározása volt. Ez alatt azt értették, ami az Unió fő célkitűzésévé vált, az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabadon, kötöttségek, korlátok nélkül való áramlását. Hogy világos legyen: a kettős állampolgárságról szóló népszavazás konkrét törvény hiányában arról dönt, hogy egy következő EU bővítési kör előtt a határon kívüli magyarok utazhatnak-e szabadon az unión belül, mint az anyaország állampolgárai tehetik, feltéve hogy előbbiek értelemszerűen nem EU tagországok polgárai, és hogy saját államuk elismeri a kettős vagy többes állampolgári jog létét.

Ennyiről van szó most, még semmi többről...

Mert a folytatásban kiderül, hogy a 25 tagú Európai Unió esetében is igaz a rómaiak mondása, latinul: "Quod licet Jovi, non licet bovi". Szabad fordításban: amit szabad Bon Jovi-nak, azt nem szabad David Bowie-nak. Ez a fordítás, vagy a ferdítés szabadsága. A lényeg azonban az, hogy a 2004. május elsejével csatlakozott 10 új európai tagállam munkavállalói nem dolgozhatnak korlátlanul a korábbi tagállamokban. A munkaerő-piaci szabályozások a volt 15-ök esetében országonként mást és mást írnak elő, de a versenyképes kelet-európai munkaerő előtt a tartós recesszióban lévő gazdaságok piacain lehúzták a rolót. Magyarul: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek.

Az írás megtalálható a http://www.mtv.hu/cikk.php?id=8186 címen is.

Vissza