Pont az utolsó előtti szám lett az utolsó, a Magyar Hírlap búcsú-kiadása már meg sem jelent. A tulajdonos egy nappal még korábban is szüntette meg a lapot. Válaszul tömegek mozdultak meg e kis hazában, vezető konzervatív és liberális politikusok uniszónó sajnálkoztak a lap elvesztése miatt, értelmiségiek fejezték ki szolidaritásukat. És valóban: mindannyiunk vesztesége, ha egy érték elvész, a liberális hangvételű orgánum elvitathatatlan magyar érték volt, még ha nem is mindenki értett egyet szerkesztési elveivel, nézeteivel vagy a lap értékrendjével. A "sajtószabadság legsötétebb napja" - így tercelt a média a Magyar Hírlap hattyúdalához.

Csakhogy tévedtek, a közös veszteség ellenére tudniillik ez egy szép, fényes nap. Megmagyarázom, mielőtt a fejemet veszi a liberális sajtó. Ma ugyanis szinte szinonimaként kezeli mindenki a sajtó és szólásszabadságot, holott a két jog eredeti tartalma eltér egymástól. A szólásszabadság azt jelentette, hogy a polgár szabadon szólhat, és véleménye miatt nem lehet eljárást kezdeményezni ellene. Ettől elkülönülve jelentkezett a sajtószabadság követelése, ami egyfelől a sajtóorgánumok szabad alapítását, másfelől az állami cenzúra eltörlését célozta. A két szabadságjog soha nem jelentette ugyanazt.

A modern demokráciákban azonban a polgár és az állam közé beékelődött a média. A mediokráciában a sajtó megörökölte a polgár jogait, ez jelenti a média számára a teljes szerkesztési szabadságot. Vagyis a szerkesztő polgári jogával a sajtóorgánumán keresztül is élhet. Élhet a polgár is ugyan a szólás szabadságával, de az a szó nem hallik messzire, rosszabb esetekben csak kocsmapultok túloldalára, jobb esetekben egy munkahelyi karácsonyi partin a főnök füléig. A média-demokrácia minimális teret ad a civil véleményeknek, a sajtó létrehozta az ő saját "egyenlőbb véleményét". A szólásszabadságról műsort elnevezni ezért nem tudományos megalapozottságú névadás. A sajtószabadság viszont azt is jelenti, hogy miközben bárki alapíthat lapot, vehet koncesszióba állami frekvenciát és üzemeltethet rádiót vagy televíziót, terjeszthet adatot és jeleket elektronikusan műholdon vagy kábelen, aközben mindezt egyik napról a másikra abba is hagyhatja és elvonulhat a sütőiparba vagy fröccsönteni. A sajtószabadság része tehát, hogy - miközben nincs állami cenzúra - az alapító dönthet akként: holnap nem sajtol tovább.

Hogy miért csukta be a tulajdonos a Magyar Hírlapot, innentől kezdve másodlagos, mert a sajtószabadságnak köszönhető az is, hogy a kiadó cég által hátrahagyott szerkesztőség dönthet úgy, hogy együtt marad, megőrzi értékeit, és új lapot indít. Ezt tette a Magyar Hírlap újságírói gárdája és megalapították a Pont című újságot. Ezért egy szép, fényes nap ez mindenkinek, - még ha a szabadságjogok között nem is mindegyik szakmabeli tud különbséget tenni - mert az érték nem vész el, csak átalakul.

Az írás megtalálható a http://www.mtv.hu/cikk.php?id=7303 címen is.

Vissza