Csengey Dénes volt az első a sorban. Egyik nap még a Televízió lépcsőjén szavalt, hogy aztán másnap úgy találjanak rá holtan, ő letette a terhét. A legnagyobb veszteség Magyarországnak, ha egyáltalán embert és embert meg szabad különböztetni, Antall József távozása volt. Nem tárgyszerű felvetés, de talán a végzetes kór elhatalmasodása következménye lehetett a néhai miniszterelnök által cipelt politikai súlynak. Mondják, mikor már kormányon megismerte az ország valós pénzügyi helyzetét és végignézte az ügynöklistákat, akkor szembesült a majdnem lehetetlennel. Történelmietlen kérdés, de írjuk le egyszer: nem itt tartana a politikai kultúra és az ország, ha ő, az államférfi még akár vesztes politikusként is, de aktív emberként adja át a hatalmat, ha úgy hozta volna a helyzet. Az MDF-nek nemcsak ő hiányzik, hanem olyan szaktekintély is, mint Sándorffy György (néhányunknak Gyuri bácsi) volt.

A Kisgazdapárt meg úgy fogyatkozott, mint egy öreg tölgyes a holt-ágban, sok idős politikus hajlott kora miatt nem láthatja már, hogy mi lett a pártból, és talán békésebb is, hogy számukra így alakult. Álljanak itt az emlékezetes nevek: Vörös Vince, Varga Béla, maguk a történelem, Mizsei Kálmán, kinek még Zsuzsa lánya itt van a politikai porondon és küzd a felejtés ellen. Korán elment Iván Géza bátyám is, és még ha menni tudott volna szegény öregúr, élete vége felé már olyan fájdalmak gyötörték a lábát, hogy kényelmes tornacipőt kellett hordania az öltöny alatt a Parlamentben.

A rendszerváltás hajnalán a keresztény-demokrácia is az idősebb generációt állította csatasorba, így aztán már ott is mind többen pusztán a lelkükkel politizálnak tovább: Varga Laci bácsi, a képviselők örök doyenje, Isépy Tamás, a mindig szavakész, elnyűhetetlen demokrata. Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester a fiatalabbak közül került az emlékek közé és a baloldalon is volt szomorú veszteség a még hosszabb pályafutásra esélyesek közül: a szocialistákat és bennünket, földi halandókat Nagy Attila színész-képviselő hagyta el idő előtt, a szabaddemokratákat pedig az ízig-vérig demokrata Szabó Miklós.

Voltak még mások is, de nélkülük maradtunk, szegényebben, és most fejet hajtunk egy percre.
Szégyenkezünk is talán...

Az írás megtalálható a http://www.mtv.hu/cikk.php?id=5560 címen is.

Vissza