A Kicsi. Aki már nem is olyan kicsi, kisebb volt, amikor 1991-ben 200 márkával a zsebében, párjával az oldalán átjött Magyarországra. Szabadka mellett egy közműcég irányítását hagyta ott, ami a veszteségeket kalkulálva mégiscsak jobb eset, mintha a fogát hagyta volna ott a szerbek oldalán harcolva a dél-szláv háborúban. Hernyák László ma már nem akárki, Nagy-Budapest jár ki hozzá, meg a villányi sztár-borászok audienciára. De a gazda szerény ember maradt, barátságos, tán még egy kicsit bizonytalan is néha, ahogy a sötét pincében világító kék szemével reménykedve fölnéz a Sauvignon Blanc kóstolása közben. Pedig nincs oka meginogni, ehhez a fehérhez biztos kézzel nyúlt. Nem is a bort macerálta, hanem a szőlőben töltött ahhoz elegendő és elengedhetetlen mennyiségű időt, hogy ezt a bort borász már ne ronthassa el. Ez most olyan, amilyet szerettem volna – mondja a 2004-es évjáratra. Nem túloz, kirobbanó tétel lesz a palackban, a Pincefesztivál idején már bárki megtapasztalhatja.

No meg a különlegességeket. A fehér-fekete, a Pinot Noir viszi a prímet. Hernyák a kékszőlő préselése elején elvesz a szín-fehér mustból, amikor még csak a szőlő súlya nyomta ki a gyümölcs levét, és abból készít reduktív fehérbort. Hihetetlen, amíg az ember meg nem próbálja. Semmihez nem hasonlítható, különös borélmény. Páratlan, mint a párlat, pártatlan mondom ezt. A Hernyák család abból csinált idehaza kuriózumot, ami nekik odahaza a Vajdaságban természetes volt. Ott az ember bemegy a Műszaki Áruházba, és úgy vesz egy lepárlót magának, mint más mosógépet, hazaviszi, és már főzheti is a gyümölcsöt. 500 literig nem kérdezi a finánc, honnan van a szesz. A jugó vinjak példája indította el a párlatok etyeki karrierjét, messze túlszárnyalva elődjét. A siker titka a finom részletekben lakozik: gesztenye, eper vagy kőrishordó. Nem mindegy az égetés mértéke sem: nyers, médium vagy well-done, mint egy steak esetében. Ezekben pihennek 3 évig az illatos bodza, birs, szőlő, törköly vagy gyümölcs párlatok, és 6 évig, ha valaki Hornyák Lacit kérdezi. Emberek! A pártház ostroma helyett: irány a Párlatház!

A Nagy. Nemcsak a párlatházban, hanem azért a György-Villában is szívesen lennék villa-lakó. Frenki, Évi, Gagyi, meg a többiek napi kínjai nem igazán hoznak lázba, de a György-Villa bortrezorjával bármelyik borbarát elvolna arra a hátralévő pár évére. Romsics László, a György Villa borok alkotója nyitja meg a pince nyílt napját. Egy valóságos ajándékdoboz nyílik ki, már csak azért is, mert az épületet egy Dőry nevű borkereskedő Jézuskája hozta a barátnőjének Karácsonyra még a kiegyezés évében. A terület története egyébként párhuzamosan fut a történelem megatrendjeivel. Rómaiak, bencések, svábok, majd ’48 után a kommunista borászat és aztán az enyészet. Ma viszont a tulajdonos Henkel már tudja, kinek mi kell: steril kövezeten kopog a cipőnk, tiszta, mint egy német fogorvosi rendelő, jöhet a nyugdíjas sztomatológus bort kóstolni.

Nem fog rosszul járni, a György-Villa szelekció indító tétele erős kezdés. A Pázmándi Juhfarknak mindene megvan, ami egy könnyű, egres illatú, savas fehéret remek aperitiffé tesz, vagy előétel mellé illeszt. A Chardonnay jól viselkedik, nem akar több lenni, mint a jól bevált Etyeki. Különben sem divat már a nagytestű, olajos barrique, az Új Világ is az alacsonyabb alkohol tartalmú könnyű fehérborokat keresi és csinálja. Az emberek ugyanis meg akarnak inni egy üveg üdítő bort, és nem szédelegni óhajtanak egyetlen pohártól. Ennek a követelménynek felel meg minden tekintetben a Sauvignon Blanc, talán a sor legnagyobb bora, de ne szaladjunk előre. (Egy dakota közmondással: a hídon akkor kell átmenni, amikor át bírunk.) A sorban ismét pázmándi szőlő jön a Velencei-tó fölötti lankákról -ez vált át a vörösökre-, mégpedig egy Pinot Noir Rosé. A bor egyszerűen „ott van”, egy rozét nem elemezni kell, hanem inni. A sort villányi szőlőből készült borok zárják, a gyönyörű gyümölcsös Merlot a Kopár dűlőről és egy ritka mód könnyen iható Cabernet Sauvignon Nagyharsányból. Ám miután most Etyekre koncentrálunk, itt elég legyen annyi, hogy szellőztetés után szinte robbannak ezek a tételek. Csillagos ötös a György-Villa sor, a kreatív gasztronómia méltó társa, de beszélgetni is lehet mellette.

Meg is beszéljük Romsics Lászlóval a világ dolgait. Ez a 37 éves kalocsai fiatalember az első borász idehaza, aki a Master of Wine diplomát kiakaszthatja a falra. Olyan tudást jelent ez, mintha Tiger Woods 18 ütésből menne végig a lyukakon, vagy mondjuk Grammy-díjat kapna egy útszéli karaoke-bárból indult Gigasztár a tv-ben. Romsics úr a vizsgatételeket civil feleségével kóstolja meg, de a tanulmányait egy jövendő Mistress of Wine, a négyéves kisebbik lánygyerek is segíti esténként, aki ott szorgoskodik egy-egy palack dugózásakor. Szóval, megbeszéltük, hogy a világ a „lájtos” borokat nyomatja -emígy pestiesen-, az éttermekben (on-trade) a franciák vezetnek, de már nem sokáig, a polcokon (off-trade) már az ausztrálok a jobbak, és csak idő kérdése, mikor nyomják le a bordóit az asztalnál.

Artúr király már saját asztalánál fogad. Az Etyek Vendégfogadóban csülök és pogácsa sül, a ház borát isszuk. Egy volt rádiós műsorvezető a borász, és meg is szégyeníti egyik-másik régebbi tsz-agronómust, akik mostanában csinálják a borcirkuszt. Rókusfalvy Pál egykori médiacsászár ma már inkább csak használja a médiát, a maga által gag-elt rendezvényeket népszerűsítendő. És lassan már ezzel sem lesz dolga: a tavaszi nagy Pincefesztiválra ötvenezren zarándokolnak el, az őszi Kezes-Lábasra, amely gasztronómiai fókusza mellett a kései órán azért négy-kézlábas fesztivállá is varázsolódhat, alig kevesebben. Amihez nyúl, üggyé válik, jó a bora, sikeres ember. Pali király, aki 2 hektáron uralkodik -és már csak hallgatja, hogyan bohóckodik utódja, Lali király a rádióban- a hétvégeken még nyílt napokat is tart, hogy pörögjenek az asztalok. Megyünk mi is tovább, vár a dakota közmondás.

És az Indián. Tizenhárom éven át a new-yorki tőzsde rezervátumának fogságában élt Matolcsy Sára. Ma az Etyeki Kúria birtokigazgatója, jóllehet oly elegáns üzleti kosztümökben járja a pincét, hogy ha éppen nem volna pénzügyminiszter idehaza, aki megkongassa a harangot a tőzsdei kereskedéshez (és ilyen helyzet könnyen terem), Sára asszony bármikor beugorhatna. Érdemes beugrani a birtokra is. Az Ottrubay család magánterületén garázdálkodik a látogató, a néhai Bátori pincében. (Az elsők között az Év Borásza kitüntetést kiérdemlő szakembert kötelező megemlíteni.) Körülötte nagyjából 12 hektár saját szőlő és egy szlogen, éppen a határa annak, amit egy menedzser és egy borász föl tud karolni. A jelszó: biodinamika, amit valóban csak egy tőzsdei árfolyam-emelkedést és seprőről fejtést egyaránt értő személy hangoztathat. Kétféle fordítása is létezik itt helyben: egyfelől a tisztaság mindenekelőtt, másfelől az előzővel összevágó tiszta, naturális borkészítési eljárás, amit annak idején Rousseau minderről mit sem tudva így fogalmazott meg: „vissza a természethez”.

Mintha csak a természet, a szőlő súlya dolgozna: a Dow Jones index itt 0,7 tized bar nyomás. Épp ennyivel nyomna a VPOP finánchadserege is, mert ez a szabály. A szőlőt a Kúria pincemunkásai a lehető legkisebb törvényi atmoszférának teszik ki, hogy ne sérüljön a bogyó, a gyümölcsösség tovább éljen, a magok ne törjenek. Egy valamirevaló Sauvignon Blanc nem is készülhet ilyesfajta odafigyelés nélkül. Fognak még ezek a tételek vitatkozni a Hernyák pincével: a Kúria 13 alkoholfokos, csípős, csalános fehérje ma talán a legkiemelkedőbb tétel a vidéken. Igaz, még a hordóminták is naponta változnak, ami csak arra ösztönözhet minden borbarátot és borangolót, hogy célba vegye Etyeket és egyen-igyon egyet.

Minden hangot ismernek a zongorán, igen. Nemcsak ők, a kiragadott példák, hanem a többiek is. Csóbor, Gombai, Kattra, Kovács, a Nyakas Pince vagy a Simon és Simon. Egyet akarnak. Etyek és Buda összetart, a kérdés csak az, hogy a koncertmester mit fog vezényelni a borvidéken. Létesítenek-e a befektetők szilícium völgyet és magyar Hálivudot, vagy a főváros szőlőskertjének sramliját diktálják? Netán a kettőt együtt, két szólamban? Majd meglátjuk. Mesél még a budai erdő.

Vissza